A szeptemberi Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon az elsők között tekinthettük meg az idei év Arany Pálma-díjas Egy zuhanás anatómiája (Anatomy of a Fall) filmet. Ez egy komplikált francia krimi, ami egy haláleset utáni nyomozást és tárgyalássorozatot mutat be, ezt azonban a rendező olyan mesterien teszi meg, hogy a végére teljesen megosztja a nézőközönséget: van aki a szándékosság, van aki az öngyilkosság, vagy akár a baleset mellett tenné le a voksát. A film hangulata végig feszült, komor, sötét színek jellemzik, számunkra leginkább a Wind River - Gyilkos nyomon film hangulatát idézte. A havas, hideg táj jól bemutatja az elmúlást és a halál közelségét.

A történet azzal indul, hogy főszereplőnkhöz (Sandra Hüller) egy újságíró érkezik interjúkészítés miatt, azonban ez hamar félbeszakad Sandra férje miatt. Nem is telik el néhány óra, férje kizuhan a legfelső emeletről, és innen kezdődik a kálvária, majd az ügy felderítése. Mivel nem volt egyértelmű a haláleset körülménye, és egy viszonylag elhagyatott területen él a család, így elég hamar Sandra lett meggyanúsítva gyilkosság vádjával.

A mű maga komédiája viszont az, hogy az egyetlen “szemtanú” a majdnem teljesen vak kisfiúk, egyedül ő tudná igazolni a családanya ártatlanságát.

Jó pár évvel a haláleset előtt Daniellel történt egy olyan súlyos baleset, ami miatt szinte teljesen elvesztette a látását, és nem élhette már utána ugyanúgy életét. A baleset után teljesen felborultak a családbeli szerepek. Az apa feláldozta a teljes, és egyébként sikeres írói karrierjét, hogy otthon tanítsa gyermekét és közel ugyanolyan életet élhessen, mint előtte. Míg az önfeláldozás terhét az apa viselte, addig az anya felépítette saját írói karrierjét, mely egy olyan sikerműnek köszönhető, amit egyébként eleve az apa írt meg korábban.

A film tökéletesen tükrözi a karrierista szülők családbeli problémáit. Míg az apának a gyermek volt az elsődleges, addig az anyának a karrier. A baleset után az anya lett a domináns fél a családban, a családapa pedig teljesen el lett nyomva.

A Toni Erdmannból ismert Sandra Hüller kiválóan hozza a kemény, határozott, és nem utolsó sorban visszataszítóan rideg karaktert, ez abból is látszik, hogy az egész film alatt rezzenéstelen arccal ülte végig a tárgyalást. Szerintünk a másik kiemelkedő karakter az ügyész, hiszen amellett, hogy rendkívül felkészült szerepet játszott, ő teremtette meg a tárgyalások rendkívül feszült légkörét. Az ügy végkimenetelében viszont nagy szerepe volt Danielnek is. A rendező nagyon részletesen tárja fel a haláleset nyomozását, ezzel rekonstruálva a halálesetet. Betekintést nyerünk a múltban történt kapcsolatbeli problémákba, ami a haláleset végkimenetelét okozhatta.

Véleményünk szerint ez egy nyomasztó 2,5 óra, ami konkrétan egy érzelmi hullámvasút. A tárgyalások nagyon részletesek, az ügyész - Sandra párbeszédek igazából vitték az egész filmet.

Martin Scorsese David Grann tényregénye alapján készült western thrillere az 1920-as évek elején Egyesült Államokban elkövetett Osage-gyilkosságok történetét meséli el.

A dráma középpontjába a hazugságok és a hatalomvágyon, pénzéhínségen alapuló már-már futószalagon kötődő érdekházasságok kerülnek. A film emlékeztet Scorsese korábbi munkáira, amelyek a maffia hűségéről, brutalitásáról és végül az elkerülhetetlen árulásról szólnak. Végül azonban ez a film ugyanarról: a területért, erőforrásokért, és hatalomért folytatott kíméletlen küzdelemről szól, mint minden westernfilm.

1894-ben olajat fedeztek fel az Osage nemzethez tartozó földeken. Ők biztosították az ásványkincsek tulajdonjogát, és ők lettek a Föld egy főre jutó leggazdagabb népe.
Szempillantás alatt megjelentek a pénzéhes, kizsákmányoló amerikaiak. A helyi maffiavezér William Hale (Robert De Niro) nagy köztiszteletnek örvend, aki óvodákat épít, nyíltan kiáll az Osage-nép jogaiért. Valójában viszont a háttérben az motiválja, hogy megszerezze az indián nép vagyonát, és céljai eléréséhez minden eszközét be is veti. A főszereplő Ernest Burkhart (Leonardo DiCaprio) hozzámegy az Osage-nép egyik kiváltságos asszonyához, Mollie-hoz (Lily Gladstone), mely a pénzéhes W. Hale cselszövésén alapszik, ez azonban hamar átvált egy kölcsönös szerelmen alapuló házasságra.

Szerintünk a film indokolatlanul hosszú a maga bő három és fél órájával. Sűrűn előfordulnak üresjáratok, amik sokat nem tesznek hozzá a film végkimeneteléhez, inkább a történet alapos megismerésén van hangsúly. Mollie Burkhart családtagjai sorra a zsarnokság áldozatává válnak. Amikor azt hinné már nem lehet ennél rosszabb, a sors akkor is képes még facsarni lelkén. A filmben mindig savanyú pofát vágó DiCaprio rendkívül jól játssza el karakterét, a csávó konkrétan 3,5 óráig szinte ugyanazt a kifejezéstelen arcot hozza. Az igazi meglepetést viszont Lily Gladstone okozza, aki karakterének minden egyes érzelmét tökéletesen tükrözi arckifejezésein.

A film nehezen emészthető, így nem mindenkinek ajánlanánk. Egy laza családi mozizáshoz semmiképp nem javasoljuk, aki viszont szereti Scorsese munkásságát, az nem fog csalódni ebben sem, még ha nem is ez pályafutása legjobb filmje.